Koháryak

A család kezdetei

Koháry család címere

A család története a 16. században kezdődött Imrich Koháry egyszerű nemesemberrel, és a 19. században zárult Koháry Ferenc József herceggel. A Koháry család felemelkedése és dicsősége Krupinán és a Csábrági várban kezdődött, ahol Koháry Imrich alkapitányként, majd a vár parancsnokaként szolgált. Fia, Koháry Péter (1564–1629) katona lett, és hősies tetteivel szerzett hírnevet családjának a törökellenes harcok során.

Hont vármegyében helyettes jegyzőként kezdte, de később a hivatali munkát harctérre cserélte, és Újvár alkapitányává vált. Koháry Péter Esztergomnál harcolt Habsburg Máté főherceg, későbbi császár vezetése alatt. Bátorságával és hőstetteivel elnyerte a császár kegyét.

1616-ban bárói címet kapott, és 1622-ben zálogként megkapta a csábrág-szitnyai uradalmat, amelynek 1629-ben jogszerű tulajdonosa lett. Ezzel megalapozta a Koháry család későbbi nagy vagyonát. Fia, Koháry István I., örökölte a birtokokat, és folytatta a katonai hagyományokat. 1657-ben Fülek várának örökös kapitánya, 1661-ben pedig Hont vármegye főispánja lett.

1664-ben, amikor a törökök 200 000 fős sereggel betörtek Magyarországra, I. Lipót császár bízta meg Koháry Istvánt a sereg vezetésével, azzal a paranccsal, hogy minden elfoglalt erődöt foglaljon vissza, és győzze le a török sereget. A lévai csata végzetessé vált számára. 1664. július 14-én Koháry István báró hősi halált halt.

Koháry István II.

Koháry István II.

A birtokokat Koháry István II. (1649–1731), az elsőszülött fiú örökölte, aki apja halálakor mindössze 15 éves volt. A nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult, majd Bécsben folytatta teológiai tanulmányait, ahol doktorátust szerzett. Bár katonai pályát választott, életfilozófiájáról – „Istenért és a császárért” – soha nem mondott le. Már 18 évesen a Duna előtti erők parancsnoka lett.

Mint Fülek várának örökös kapitánya, 1672-ben megjavíttatta a vár falait, érezve, hogy a következő években szükség lesz rájuk. Parancsnoksága idején kitört a Thököly Imre vezette felkelés. 1678-ban Koháry István II. sikeresen visszaverte a török és kuruc csapatok támadásait. Négy évvel később Thököly Imre török erősítéssel tért vissza Fülekre.

Koháry István II. emberei már nem bírták a túlerőt, és megadták magukat. Thököly elfogta Koháryt, akinek erős hite segített túlélni az embertelen börtönkörülményeket. 1685-ben, a törökök veresége után szabadult. Szenvedései után a császár a legmagasabb kitüntetésekkel tüntette ki: örökös grófi címet, Hont vármegye örökös főispánságát és tábornagyi rangot kapott. 82 évesen hunyt el a Csábrági várban, és a Garamszentbenedeki kolostor családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

Hozzá hasonlóan testvérei is részt vettek a törökellenes harcokban. Testvére, János, vele együtt raboskodott, Wolfgang pedig Horvátországban halt meg. Wolfgang két fia szintén fiatalon vesztette életét a törökellenes harcokban.

Az utolsó Koháry

Koháry Ferenc József

A Koháry család története Koháry Ferenc Józseffel (1766–1826) ér véget, aki már a török betörések nélküli időszakban élt. Ezért nem katonai, hanem hivatalnoki pályát választott.

Királyi udvari kancellár, titkos tanácsos és a Magyar Királyi Kamara elnöke lett. Hont vármegye főispánja is volt. Elnyerte az Aranygyapjas rendet és az Aranykeresztet. 1815-ben hercegi címet kapott. Férfi örökös híján a Koháry család férfi ágon kihalt. 1826-ban halt meg František Jozef, a Koháry család férfiágának utolsó leszármazottja, aki halálával teljessé tette a híres ősök történetét.

A Coburgok

Maria Antonia Gabriela Koháry de Csábrág

Ferenc József egyetlen lánya, Mária Antónia Gabriela (1797 - 1862) férjhez ment 1816-ban a német hercegi nemzetség egyik tagjához, Coburg Georg Ferdinándhoz (1785 - 1851), aki a német hercegi család tagja volt. A Koháry család egyesült a Coburg családdal.

A A Szentantali kastély a Coburg család tulajdona lett.